Magamról

Saját fotó
Kedves olvasó, ha erre jársz, tudd, hogy minden sort és fotót az életigenlés alkotott, hogy mindig van remény, merj váltani, akár munkát, országot, párt. Ne félj, magadnak mindig ott maradsz Te. Sose vagy egyedül, mindig van kiben bíznod. Akkor meg mi baj történhet. Utazz, szeress, egyél jókat,igyál finom italokat, aztán a többi jön magától.

2015. szeptember 16., szerda

Mac and cheese, sajtos tészta angolosan

Azt gondolhatnánk, hogy egy jó sajtos tésztához  nem kell a szomszédba menni. Azért tegyünk egy próbát és nézzük meg, hogy készítik másutt. A mac and cheese nem más, mint macaroni tészta és sajt. De bármilyen tésztát felhasználnak hozzá, amire jól tapad a finom sajtot szósz. Mert egy besamellel kezdődik a recept, felturbózva jó sok sajttal és a végén egy kicsit összesütik, csak hogy még finomabb legyen.
A tizennegyedik században egy olasz és egy angol szakácskönyvben is felbukkan a sajtos tészta. Az elkészítése valahogy úgy festett, hogy frissen gyúrt tésztából lapokat nyújtottak, ezeket rétegezték vajjal és sajttal a tepsibe és az egészet összesütötték. Nekem tetszik ez az elkészítés is.
A "modern" változat 1769 - ben bukkan fel Elizabeth Raffald és Mrs Beethon's híres szakácskönyveiben. Ez utóbbinak egy későbbi kiadása nekem is megvan és fantasztikusan sokszínűen mutatja be az angol konyhát. Szóval téved, aki azt hiszi, hogy az angolok csak rántott halat esznek sült krumplival.
Itt már a mostanihoz hasonlóan készítették a makarónit sajttal. Előfőzték a tésztát, elkeverték parmezánnal, egy kis olvasztott vajjal megcsorgatták, morzsával megszórták a tetejét és így sütötték készre.
Amerikába Thomas Jefferson, a  néhai elnök álltal került be az étel. Párizsban találkozott vele és annyira megtetszett neki, hogy lerajzolta, hogy meg tudja mutatni otthon.( Annyira cuki nem? Végülis nem tudott még a telefonjával fotózni ugye. ) Sőtt megkérte az egyik külügyminiszterét, hogy hozasson be tésztakészítő gépet. Amit végül nem tudtak használni azért európából rendelt parmezánt és tésztát az ételhez.
1802 egyik jeles napján történt, hogy vacsorát adott Jefferson egy magasrangú tiszteletese számára, ahol elkészítette ezt az általa nagyon szeretett ételt, a sajtos makarónit.
A tiszteletesnek nem ízlett különösebben, mégis innentől számítható, hogy megismerte a nagyközönség. Mary Randolph, virginiai háziasszony 1824 -  ben adta ki a Virginiai háziasszony című szakácskönyvét, amiben már szerepelt ez az étel. A receptje három összetevőből állt. Sajtból tésztából és vajból.
Amikor elkezdték az ételt gyárakban, előre csomagolva elkészíteni végre nem csak a gazdagok kiváltsága volt egy jó kis sajtos tésztát ebédelni.
Amerikában július 14. - én ünneplik a mac and cheese napot azóta is.
Canadába az angol emigránsok vitték el az ételt. 1845 - ben szerepelt először szakácskönyvben.
Egy kicsit változtattak rajta. Leveles tésztára halmozták a sajtos tésztát, amihez nem csak sajtot, hanem sajt szószt is használtak és így sütötték készre.
Az ételt a kanadaiak is nemzeti ételüknek tartják.
Elérhető fagyasztott formában is. 1937 - től azzal a szlogennel reklámozták, hogy készíts ételt négy személyre kilenc perc alatt. Mert mikrózható csomagolásban is kapható volt. A háború alatt nagyon sok fogyott belőle a katonáknak köszönhetően.


A tészta elkészítése pedig.
20dkg tészta
5 dkg vaj
3 dkg lisz, só és bors
fél liter tej
kevés zsemlemorzsa
10 - 10 deka chedar, vagy parmesan és mozzarella sajt. a lényeg, hogy ne legyen se túl jellegtelen, se nagyon éles ízű az étel. Ezért a két féle keverék.
 A sütőt előmelegítjük. Kivajazunk egy közepes méretű jénait.
A tésztát sós vízben megfőzzük.
Alacsony lángon felolvasztjuk a vajat, majd hozzáadjuk a lisztet, sót, borsot. Ha összeállt, levesszük a tűzről.
Hozzáadjuk a tejet, és folytonos kevergetéssel sűrűre forraljuk.
Belekeverjük a sajtokat, és addig keverjük, míg fel nem olvad.
A leszűrt tésztát óvatosan a sajtszószba forgatjuk, és a jénaiba öntjük az egészet, megszórjuk kevés morzsával. Összesütjük, ameddig szép piros lesz a teteje.

2015. szeptember 9., szerda

Anzac keksz

Sokféleképpen szoktunk emlékezni a háborúkban elesett katonákra. Az ausztrálok és az új - zélandiak egy keksszel teszik ezt, az Anzac-kal. A nevében benne is van a lényeg, mert egy mozaik szó. 
Australian and New Zealand Army Corps.
Az első világháborúban 1915. április 25 - én az ausztrál és az új- zélandi csapatok megérkeztek Gallipoliba, Törökországba, ahol egy reménytelen csatában halomra ölték őket. Az ausztrálok az angolokat segítették. Ezt a napot később Nemzeti ünneppé tették elnevezték Anzac napnak és ilyenkor sok háztartásban a kekszet is elkészítik, amit az édesanyák, feleségek csomagoltak a háborúba induló férfiaknak.
A keksz nem tartalmaz tojást, ezért sokáig eláll és a mai változat valóban nagyon finom.
Az eredetinél az se biztos, hogy édes kekszről volt szó. Inkább kenyeret helyettesítő száraz, ropogós korongokról. Az első hasonló recept 1917 - ben jelent meg egy Sydney - ben íródott szakácskönyvben, de itt még sütemény alapnak használták. A hasonló kekszeket katona keksznek, vagy zab keksznek hívták. Csak a Gallipoli események után kezdték ezt a fajta kekszet Anzac keksznek nevezni, akkor is inkább ropogóst, használtak a keksz szó helyett, az állagára utalva.
A recept nagyon egyszerű, nagyon gyorsan elkészíthető és finom. Szerintem sokat fogom készíteni még ezt a kekszet a másik nagy kedvenc, a Baci de dama mellett.
http://legalizabb.blogspot.co.uk/2014/10/baci-di-dama-mogyoros-kekszek.html
Az Anzac keksz receptje pedig
Egy bögre lisztet keverj el egy bögre zabpelyejjel és fél, háromnegyed bögre kókuszreszelékkel.
Egy kis lábasban olvassz két- három evőkanálnyi vajat ebbe csorgass egy fél bögrényi golden szirupot, vagy ha nem tudsz beszerezni, akkor mézet, vagy cukrot. Én ehhez képest xylitollal csináltam. Egy teáskanál szódabikarbonát keverj el egy - két evőkanál vízzel. Van aki ezt is beleönti a vajas cukorba, akkor figyelni kell nagyon, mert felhabosítja az egész keveréket. Én így csináltam. Van aki külön önti a masszához. Ezután csak össze kell önteni a szárazanyagokat a folyékonnyal és elkeverni. Ha összeáll valamennyire már lehet is gombócokat formázni belőle. Nem kell gyúrni. A gombócokat aztán egy bevizezett kanál hátuljával lapítsd el és már mehetnek is a 180 fokra előmelegített sütőbe nagyjából 15 percre, vagy ameddig szép aranybarnára sülnek.