Magamról

Saját fotó
Kedves olvasó, ha erre jársz, tudd, hogy minden sort és fotót az életigenlés alkotott, hogy mindig van remény, merj váltani, akár munkát, országot, párt. Ne félj, magadnak mindig ott maradsz Te. Sose vagy egyedül, mindig van kiben bíznod. Akkor meg mi baj történhet. Utazz, szeress, egyél jókat,igyál finom italokat, aztán a többi jön magától.

2013. december 22., vasárnap

Wellington szelet

Az angol karácsonyi asztalok királyának a Wellington bélszínnek több 'eredeti' elkészítési módja is létezik. Mindenesetre a 19. századi angliában divatos volt a húsokat tésztában sütni. Csak elkeverték a lisztet vizzel és az ebből gyúrt tésztával vonták be az előkészített zöldségeket, vagy húst. Ezzel az eljárással megóvták a készre sült húst a kiszáradástól.
Ez egyik legenda szerint Arthur Wellesley, Wellington hercege szerette nagyon a mustárt, gombát, meg a bélszínt és ebből a kombinációból készült el az első Wellington szelet. A másik történetben a fényesre suvickolt lovagló csizmáról, a Wellington csizmáról kapta a nevét az étel, mert amikor készre sütjük, ugyanilyen szép és fényes a felülete.
Félkészen is kapható az angol boltokban.
 Egy nagyobb bélszínt előbb olajon megpírítanak, hogy szép színt kapjon, majd gomba krémet készítenek, ami ledarált, fűszerezett gomba forró serpenyőben átforgatva. A húst vékonyan megkenik angol mustárral. Sokkal csípősebb mint a magyar, az egymás mellé fektetett bacon szeleteket megkenik a gomba krémmel, ebbe csomagolják a mustáros húst és végül leveles tésztával bevonják. A sütőben szép pirosra sütik.
Egyszerűbb és gyorsabban is elkészül, ha kisebb hússzeleteket használunk és egyesével készítjük el a kis izes csomagokat.
A serpenyőben visszamaradt fűzseres olajat pedig felönthetjük egy kis vörös borral és marha hús lével, amit kevés vajjal sűrűre főzhetünk, vagy ahogy én csináltam, tejszínnel és fokhagymával készíthetünk finom szószt.



2013. december 9., hétfő

Flódni, zsidó finomság, ami pont beleíllik a karácsonyi menübe

A Flódni jellegzetes magyar -  zsidó édesség. A édes tészta rétegek között mák, dió, alma és szilvalekvár ízkombinációval. A dió egészséget, a mák gazdagságot jelent több kultúrában is, így egy édességben pedig kész szerencse süti. A történetéről csak legendát találtam. Ha igaz egy zsidó asszony  alkotta egy édességbe a kedvenc hozzávalóit pesten és így terjedt el nem csak a zsidók között, hamár benne van minden ami egy jó bejglinél is beválik.

Az elkészítéséhez összegyúrúnk 60 dkg lisztet 30 dkg vajjal, 3 tojásságával, egy csapott kávés kanál szódabikarbónával, 4 evőkanál porcukorral, 1 csomag vaníliás cukorral, 1 csipet sóval, meg annyi tejföllel, hogy rugalmas tésztát kapjunk. Majd néhány óráig pihentessük a tésztát. Osszúk 4 cipóra és 4 közepes tepsire való lapot nyútsunk belőle. Az első lapot fektessük bele a tepsibe és vékonyan kenjük meg szilvalekvárral, majd 25 dgk cukros tejjel leforrázott diót szórjunk rá. Megint tészta réteg következik, erre is kenjünk a lekvárból, majd az úgyanígy előkészített 25 dkg darált mákot rendezzük el a tetején egyenletesen. Mindkét tölteléket megreszelhetjük egy kis illatos citrom héjjal, az íze kedvéért. Az utolsó tölteléket is lekvárral indítsunk, de ezt egy kiló vékonyra vágott, két evőkanál cukorral a citrom levével és a héjával izesített lepárolt almával vonjuk be. Majd az utolsó tésztát simítsuk a süteményre, villával szurkáljuk meg és 180 fokos sütőben tűpróbáig süssük. Még melegen hintsük meg porcukorral, amikor kihült akkor szeleteljük.
Itt olvashatod a friss híreket. https://www.facebook.com/pages/Legalizabb-gasztro-%C3%A9s-t%C3%B6rt%C3%A9nelem/402011363190704?ref=hl

2013. december 4., szerda

Mézes kekszek, Honey cake

Mézeskalácsokat, kenyereket már a civilizáció hajnalán is készítettek a rómaiak, az egyiptomiak és a görögök is. Az akkori recept borzasztóan egyszerű és nagyszerű volt, a mézet elkeverték liszttel és állni
hagyták jó néhány napig, amíg elkezdődött az erjedés és szép kenyeret tudtak sütni belőle.
Nem csak az volt a cél, hogy édességet készítsenek, hanem a méz miatt tartós is lett a süti és sokáig elállt. Ilyenkor jövünk rá, milyen jó dolgunk van a fagyasztók és hűtők korában.
Emiatt a tulajdonsága miatt a görögök is számtalan formában használták az ünnepeiken. Egyiptomban pedig esküvői ajándékként kapta az ifjú pár, mert akár 30 évig is elállt a tészta.
A tizenkettedik században a németek készítettek először a mai kekszhez hasonló mézes sütit, amit a franciák tökéletesítettek egy kis fűszerezéssel. Ez a recept vált ismerté a világon. Használtak ánizst, fahéjjat és gyömbért is. Az angoloknál ma gingerbread néven ismerik és imádják azóta is.
Ekkoriban még nem dekorálták különösebben, csak magokat, diót, mandulát, mazsolát és hasonlókat sütöttek a tésztába díszítésnek.
Nálunk, magyaroknál, vagy akár a szlovák, lengyel, ukrán és horvát tájakon is tökéletes kis édes, illatos művészi alkotásokat készítenek ebből a tésztából a fehér vagy szinezett cukros tojáshabbal.
Én csak nagyon egyszerűen, egy kis étcsokival díszítettem az mézes kekszeimet és a boltban kapható kis cukor csillagokkal. Majd jövőre ügyesebb leszek.

A tésztához:
fél kiló lisztet,
12 és fél deka margarint,
20 deka mézet,
egy mokkás kanál szódabikarbónát
egy tojást
és két mokkás kanál mézes kalács füszerkeveréket használtam.

Nem használtam külön cukrot is, így egy nem túl édes, finom, omlós kekszet kaptam. Nem puhult meg, még napokkal később se, viszont nem is kemény.
Lábasban összemelegítettem a vajat és a mézet, nem forraltam, csak melegítettem. Amikor kézmelegre hült belekevertem a többi hozzávalót. Lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtottam a tésztát és 160 fokos sütőben készre sütöttem a kis kiszaggatott formákat. Gyorsan sül. Figyelni kell rá.
Egy ecsettel olvasztott csokival összepingáltam, megszórtam cukor csillagokkal és egy kis hülés után már csomagoltam is a céges bulira.

Itt olvashatod a friss híreket. https://www.facebook.com/pages/Legalizabb-gasztro-%C3%A9s-t%C3%B6rt%C3%A9nelem/402011363190704?ref=hl