Magamról

Saját fotó
Kedves olvasó, ha erre jársz, tudd, hogy minden sort és fotót az életigenlés alkotott, hogy mindig van remény, merj váltani, akár munkát, országot, párt. Ne félj, magadnak mindig ott maradsz Te. Sose vagy egyedül, mindig van kiben bíznod. Akkor meg mi baj történhet. Utazz, szeress, egyél jókat,igyál finom italokat, aztán a többi jön magától.

2012. január 6., péntek

Karácsonyi vakáció



Az idén rendhagyó ajándékkal leptük meg egymást Petivel. Ha már nem tudtunk haza menni, egy kis kirándulást szerveztünk inkább.

Bathba várt minket az első szállás. Nem volt egy luxus hotel, kocsma fölött aludtunk épp, de amire kellett arra teljesen jó volt. Kipihenni az egész napos mászkálás fáradalmait.
Az arboretum, amit bebarangoltunk, biztos százszor szebb nyáron,de igy is sok érdekes fát, bokrot, viragot láttunk.


Csoda és az eső se esett.
Bath a termálfürdőiről hires. Egyet mi is kipróbáltunk, ha bár nem is gyógyvíz volt a medencében. Egy három szintes épület, csak a fürdőzésről szólt. A legjobban a nyitott tetőterasz kilátása tetszett. Voltak még érdekes üvegkapszula szaunák, különböző színű világítással a másodikon, büfé és terápias medence is.
Igazából itt volt a mi szentesténk.Utána egy romantikus vacsora, aztan ciderezés filmnézéssel egybekötve. Tudom ezeket bármelyik nap meg lehet csinálni, de mi nem bántuk, hogy így alakult.

Másnap Tredegárba mentünk. Szintén egy kocsma felett aludtunk, azzal a külömbséggel, hogy épp zártak és felénk se nézett senki másnap estig. Mikor is, koncertet adott a helyi Band. Szerencsere jól nyomták a fiúk, ahogy mondani szokás.


Aznap délután elnéztünk a nemzeti parkba, ami miatt végül is odamentünk. Hegyoldalban sétálgattunk, túraúton, balról patak csörgedezett, jobbrol a szép táj. Igazi móka és kacagás volt.
Következő napra, már komolyabb turát néztünk ki magunknak. Fel a hegyre es végig a gerincen egy kis félnapos sétával vissza a kocsihoz. Ha nem kereszbe esett volna az eső, az erős széltől. Azért pár órát küzdöttünk az elemekkel. Én konkrétan mentem, amerre a szél fújt. Peti már tudatosabb volt, de így is inkább visszafordultunk. Térerő se lett volna,mentőt hívni.
Forró fürdő, vacsora, másnap indulás haza.
Cardiffot még sose láttuk, tettünk egy kis kitérőt a várba. Tudtak élni ezek a régmúltban élő Angolok.
A vár főépületét berendezve hagyták, a falakon arany, gyönyörű bútorok, hatalmas könyvtár.
A belváros is nagyon hangulatos volt karacsonyi díszben.
Clouchesteri Katedralist se csak a könyvekben akartuk csodálni, megálltunk ott is.
Az odavezető utat se az autópályán tettük meg, hogy többet lássunk a tájból.
A belváros szívében gyönyörűen kivilágitva állt a Katedrális. Kőcsipkék, festett ablakok, csoda szép, ha arra jártok, ne hagyjátok ki.
A közelben, találtunk egy kiskocsmát, ami a Katedrálishoz volt címezve különben.
Mintha egy nappaliba lépnél be. Kandalló, lobogó tűzzel, előtte tisztességben megőszült angol urak sörözgettek. A vacsoránk kicsit lassan érkezett, mert a szakacsné akkor vitte ki a kutyáját egy gyors sétára. Csak reméltük, hogy a kutya az asztal alatt maradt, amíg nekünk főztek.
Oxfordra tényleg csak egy órás séta maradt a belvárosban. Hangulatos régi házak, régi de ma is működő iskolák. Igazi időutazás.
Ilyen karacsony után, már nem kezdődhet rossz év. Ezzel biztatjuk magunkat.