Magamról

Saját fotó
Kedves olvasó, ha erre jársz, tudd, hogy minden sort és fotót az életigenlés alkotott, hogy mindig van remény, merj váltani, akár munkát, országot, párt. Ne félj, magadnak mindig ott maradsz Te. Sose vagy egyedül, mindig van kiben bíznod. Akkor meg mi baj történhet. Utazz, szeress, egyél jókat,igyál finom italokat, aztán a többi jön magától.

2011. augusztus 4., csütörtök

Észak Walesről képekben





Ennek a résznek azért adtam az Észak Wales képekben címet, mert gyakorlatilag nem emlékszem, hogy mikor hol voltunk. Nah nem azért, mert be lettem volna rugva, habár az se rossz állapot, egyszerüen olyan sürü volt a program, hogy nem tudtam követni:)
Ami biztos, hogy jo volt a társasag. Sokat nevettünk, buliztunk, nah meg fáztunk:)
A kirándulásokat egy katolikus egyesület szervezi, de bárki jelentkezhet. Itt uj magyar ismerősöket szerezhet az ember. Ha nem elég, hogy minden sarkon magyarokba botlunk igy is:)
 Városnézéssel kezdött az első nap.Vagyis fel napi utazát utan egy órás kitérőt tettünk, majd rohantunk tovább. Aztán megnéztünk egy hidat, amin víz folyt keresztül, szóval át tudtak rajta hajózni ezek a hosszú angol hajók, amiken itt az emberek a szabadsagukat töltik. Remélem egyszer nekünk is lesz egy ilyen.



 Megálltunk egy vizesésénél is. Szerencsére esett, akár úgy is érezhettük magunkat, hogy megmártoztunk a hűs habokban:)
 Ez itten Europa legkisebb háza. Gyors fényképezkedés a félhomalyban, aztán rohanás tovább.

 A szállásunk ablakából másnap reggel. Sajnos, gyorsan elaludtam, de a többiek hajnalig iszogattak és énekeltek. Vagy kitudja, lehet én jártam jobban:) Egy lányról tudom csak, hogy tud énekelni abból a társaságból:)
 Irány a hegy! Még kicsit álmos fejjel.


Egy nemzeti parkban jártunk. Snowdoniában. Volt snow is tényleg, meg szél és hideg.


 Valakinek nem volt szerencséje. A mentő jött érte.
 Mit mondjak, kicsit meredek volt. Párszor visszafordultam volna, ha arra nem lett volna még nehezebb az út.
 A pihenő a csúcson. Alaposan fel volt szerelve.
 A következő nap szállása, baratságos háziúrral, akit a szomszéd kocsmába kellett keresni, ha akartunk valamit:)
 A konyha kicsit rusztikus volt, nem birtam ki, hogy ne fényképezzem le, de tényleg jó hely volt pár aprosagot leszamitva.

 Reggel még egy gyors várnézés, aztán indultunk haza.

Az utolso állomás. Sajnos ezt se tudom, hogy hol volt. A megfejtéseket a posafiókomba várom.